Hitted egyszer, hogy lesz egy olyan fiú, aki külsőleg és belsőleg is elfogad. Hitted hogy valaki szeretni fog, annak ellenére, hogy néha duzzogós és hisztis vagy. Szerettél volna valakit, akivel szívből lehet nevetni, elfelejteni közben a hétköznapi dolgokat, akiről tudtad, hogy akkor is kíváncsi a titkodra, amikor azt mondja sértődékenyen, hogy őt nem is érdekli és persze egy perc múlva kiszedi belőled.
Amikor egyszerűen nem kell kiszedni, elmondod. Aki fogja a kezed még akkor is amikor olyat tettél, ami neki nem tetszik. Amikor tudod, hogy nem kellenek szavak a mondanivalójához, csak egy tekintet, ami mindent elárul. Ismerni minden kis apró ellenséges tulajdonságát és tudni,
ugyanúgy szereted, mint a jót, még akkor is ha felhúzod magad. Szinte fáj, amikor elbúcsúzol tőle. Minden porcikáját imádni és hinni, sose lesz vég. Hallgatni, amikor mondja hogy mosd le a sminket, mert neki úgy jobban tetszel, amikor össze kócolja a hajad,egy szál pólóban mellette lenni miközben közli hogy szeret. Ilyenkor érezzük, ő mindenünk.