Apró mosolyok, egy-egy pillantás. Neked természetes, de bennem ezek tartják a lelket.
Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá, amennyire csak lehetséges. Azt akartam, hogy soha ne hagyjon el. Az életem részének akartam abban a percben, és másnap és a rákövetkezendő napon. Szükségem volt rá, mint még senki másra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése