Apró mosolyok, egy-egy pillantás. Neked természetes, de bennem ezek tartják a lelket.
A pillanat erejéig mosolyogtam, majd amikor elfordította az arcát, újra elszomorodtam. Akármennyire nyújtottam a karomat az elérhetetlen álomért, ő még távolabb lett, annyira, hogy már nem is láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése