És ha ti még mindig lélegeztek, ti vagytok a szerencsések. Mert a legtöbbünk zihál sérült tüdőn keresztül. Szórakozásból tüzet gyújtunk magunkban, az elrontott szerelmeket gyűjtögetve. Az elrontott szerelmeket. Mi vagyunk a meggondolatlanok, mi vagyunk a vad fiatalság, látomásokat kergetve a jövőnkről. Egy nap felfedjük az igazságot, az az egy meghal, mielőtt odaérhetne. És ha szerelmes vagy, te vagy a szerencsés, mert a legtöbbünk elkeseredetten próbálja magát túltenni valakin. Szórakozásból tüzet gyújtunk magunkban, hogy eltérítsük a szívünket attól, hogy valaha is hiányozzanak. De nekem mindig hiányzik...