Előre megfogadod, hogy ez a nyár nem lesz más, mint kiköpött bulizás, hatalmas partik, medencézés. Vagy éppen azt döntöd el, hogy ezen a nyáron egész nap kint sütteted majd magad, koktélokat kóstolgatsz, vagy összejössz egy helyes vízi mentővel. Aztán amikor ahhoz a ponthoz érsz, hogy megfogadod; elfelejted őt, akkor már az egész hülyeségnek tűnik. Pontosan tudod, hogy nem te leszel a parti arc a következő buliban, hogy nem te fogod elcsábítani a szörfösöket, vagy hogy nem te leszel a legbarnább lány a strandon. Felfogod, hogy amíg ő a képben van, az egész csak a felejtésről, a romantikus filmekről, a könyvekről, és néhány hosszan tartó baráti csevejről fog szólni. Meg arról, hogy miért éppen a te nyaradat teszi tönkre valaki, csupán azzal, hogy létezik.