Távol vagy tőlem, de szívem ott van nálad, érzem, hogy szeretlek, vágyom utánad, vágyom, hogy mehessek, hogy veled lehessek, fogjam két kezed, és mondjam: szeretlek.Bár itt lennél most mellettem, foghatnám a kezed, és gyönyörködhetnék benned. Szeretném látni a mosolyod, mélyen beszívni az illatod. Ölelnélek csendesen, simogató kezem beszélne most helyettem. Szemedbe néznék, s tudnám, hogy menthetetlenül beléd szerettem!
Apró mosolyok, egy-egy pillantás. Neked természetes, de bennem ezek tartják a lelket.
2013. július 17., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése