Imádom a szerelemben azt a 'megőrülök' érzést. Amikor még nem vagy benne biztos, hogy elutasít-e, vagy sem. Még reménykedve fekszel le, az arcodon álmos mosoly, és a telefonodat szorongatva olvasod vissza
az üzeneteit. Tudod, hogy talán következő nap megint beszélni fogtok, de ha nem is, még ott van rengeteg
nap rá. Még csak eszedbe se, jut, hogy esetleg rossz vége lesz. Éjjel-nappal a bejövőket ellenőrizgeted, az
utcán mindenkire azt hiszed, ő az, az élet problémái elhalványodnak mellette. Ezt a kezdeti bezsongott
állapotot szeretem. Mert sokszor ami utána jön, az a csalódás.
Apró mosolyok, egy-egy pillantás. Neked természetes, de bennem ezek tartják a lelket.
2013. július 17., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése