Van a találkozás... amit nem vársz. Ami váratlan... Vagyis... mégsem az... Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás... önmagaddal... egy másik emberben... Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás... Mert bár együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem is számítasz rá, talán már le is mondtál róla, mégis, megdöbbensz, amikor megpillantod önmagadat... a másikban.
Apró mosolyok, egy-egy pillantás. Neked természetes, de bennem ezek tartják a lelket.
2013. november 1., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése